Beszámoló - Terülj, terülj, asztalkám!

https://www.youtube.com/watch?v=rbB0qyLEEv4

Szabó Csaba papnövendék beszámolója a táborról

"Azt hiszem, hogy ez évben is meghallották a gyermekek a hívást a Szent Damján Táborba, hiszen idén 100 sérült gyermek táborozhatott együtt 130 segítővel. A tábor véget ért, és mi fáradtan hazatértünk. De fáradtságunk csak testileg van meg, hiszen lelkileg ezek a gyermekek olyan erőt adtak nekünk, amit ebben a túlforgó gátlásos világban sosem találnánk meg. Megölel ismeretlenül, öt perc után azt mondja, hogy szeretlek, megfogja a kezedet, és egyszerűen felfoghatatlan az a figyelmességük, ami sokszor hiányzik belőlünk. Sokszor hiszem azt, és érzem is magamon, hogy lehet nem is ők a sérültek, hanem én, mert ezek a gyerekek aztán tényleg mindenkiben meglátják a Krisztust, és mindenki felé szeretettel fordulnak. Mi készültünk nekik mosollyal, sporttal, bábjátékkal, zsonglőrökkel, játékokkal, zenével, és tánccal, de amit ezért cserébe kaptunk,az semmi mindezekhez képest. Az Isten olyan kegyelmet adott nekünk ezen a héten, amit ha lehetne, megosztanék facebook-on, vagy az interneten, de ez leírhatatlan. A világoskék csoportot vezethettem idén, és mondhatom, hogy Krisztus közöttünk volt, hiszen többször is észrevehető volt az a szeretet, amit nem lehet emberi szavakba önteni. Mind a segítők, mind pedig a táborozók rengeteget mosolyogtak, ha játék volt, nevettek, ha tánc volt, táncoltak, s ha imádkozni kellett, összetették kezüket, s az Istenhez fordultak minden imádságukkal. A táborban volt egy magatartás zavaros kisfiú, akit sokszor verekedett, és a beszéde sem volt a legszebb, ezért elég nehéz volt vele a hét, de próbáltuk számára is mindig a lehető legjobb hangulatot megteremteni,és megpróbáltam bevonni a közösségi életbe is. Egy órával hamarabb kellett eljönnöm a táborból, és nem tudtunk elbúcsúzni. Erre csörög a kocsiban a telefonom, és a kisfiú megszólal, hogy csak egy ölelésre forduljak vissza, mert ő szeretne elköszönni. Többször is kérlelt, de én már távol voltam, ezért kértem,hogy képzelje el,hogy most megölelem, de jövőre ezzel kezdjük a tábort. Könnyes szemmel tettem le a telefont, mert azt éreztem, hogy mind ő, mind pedig a Teremtő Atya akarta ezzel megköszönni, hogy egy hetét megpróbáltam jobbá tenni ennek a gyereknek is. Köszönöm a tábor vezetőségének, a szülőknek, a gyerekeknek, a segítőknek, és JóIstennek is, hogy ezt a hetet boldog szívvel tölthettem el. Továbbá hálás szívvel gondolok Főpásztorainkra is akik már évek óta szívükön viselik a Szent Damján tábor sorsát és alakulását hiszen az ő segítségük nélkül ez a csoda."