Pikler Emmi az 1930-as években, gyermekorvosi pályája kezdetén a hagyományokkal szembeszállva új korszakot teremtett: felismerte, hogy a kisgyerek magával hozott képességeinek kibontakozásához kedvezõ feltétel, ha mozgás- és játékaktivitásába a felnõtt nem avatkozik be, hagyja saját üteme szerint fejlõdni. Ahhoz, hogy a csecsemõnek kedve legyen a tevékenységre, szüksége van a szüleivel való meghitt kapcsolatra, ami elsõsorban a kölcsönös interakcióban gazdag testi gondozás közben alakul ki.Elképzeléseinek igazságát beigazolódni látta az általa háziorvosként ellátott családok gyermekeinek fejlõdésben. Ez a tapasztalat bátorította, hogy az 1946-ban általa alapított csecsemõotthonban is megvalósítsa merõben újszerû gyermeknevelési elképzeléseit. S ami addig még senkinek sem sikerült és a sikert elképzelhetõnek sem tartották, az neki sikerült: megalapozta az intézeti körülmények között élõ csecsemõk és kisgyerekek egészséges személyiségfejlõdését, megóvta õket az egész életre kiható ártalomtól, a hospitalizmustól.

Adószám:
18088689-2-41