Futónagyköveteink:

Endrődi Bettina: a Szegedi Tudományegyetem pszichológia mesterszakos hallgatója vagyok, korábban szakdolgozatomban vizsgáltam az endometriózis pszichés vonatkozásait. Emellett személyesen is érintett vagyok, 2022-ben diagnosztizálták nálam a betegséget, de a tüneteim 13 éves korom óta az életem részét képezték. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet a betegségre és arra, hogy merjünk segítséget kérni! Sok jótékony hatása mellett egy szeretett mozgásforma segíthet a stressz és a szorongás csökkentésében.

Wanderscheid Boglárka: az Alapítvány kiemelkedő munkát végez és szeretném őket segíteni a júliusra kitűzött cél elérésében. Egy ideje a 3. egyszázalékom az övéké, most épp a kilométerek gyűjtésével tudunk tenni egy fontos ügyért. Hajrá Endometriózis Magyarország!

Kopis Beáta: fontosnak tartom, hogy minél többen tudjanak az endometriózisról mert érintett vagyok én is 2017 óta. Mindig keresem az egészséges megoldásokat, hogy a lehető legteljesebb életet élhessem. A futás ebben is sokat segített. 

Járfás Gyula: Zalaháshágyon élek. Bútor asztalosként dolgozom. Amatőr futóként 2003 december 31 óta futok, több mint 18 éve. Rövid távok, ultrafutás, terepfutás, ami éppen útba esik. A tavalyi évhez hasonlóan idén is szeretnék kiállni egy jó ügy mellett, hiszen fontosnak tartom, hogy a betegségek mielőbb felimerhetőek legyenek. Kitűzött célom, hogy ebben a hónapban az endometriózissal küzdő hölgyekért futok. 

Békési-Tordasi Edit: Évek óta részt veszek az alapítvány munkájában a szegedi endometriózis világnapok szervezésével és egyéb adminisztraítv feladatokkal. Júliusban én is aktívan részt veszek a virtuális futáson. Biciklivel, gyalog, futva gyűjtöm a kilométereket! Több mint 10 éves kézilabdás múlttal nem áll távol tőlem az aktivitás, bár az utóbbi években a női jógában találtam meg az egyensúlyt. Bízom benne, hogy hosszú távon is újra az életem részévé válik az aktívabb mozgás!

Bús Barbara: Futó múltam kisiskolás koromig nyúlik vissza, amikor a diákolimpiai futóversenyeken "el kellett" indulnom. Majd a futás társam maradt, mint egy mindig beiktatható mozgásforma! Komolyabban szűk 2,5 éve az életem része. Mikor belevágtam, egy fájdalom indított el a futópályán. Úgy éreztem a futás segíteni fog és így is lett. Ha futok boldog vagyok, ha beszélek róla mosolygok, ha tükörbe nézek és látom a mai önmagam, látom azt a fiatal lányt aki voltam. 

Tóth Gabriella: Jelenleg visszatérek, még nehezen mennek a hosszabb távok a két endometriózis műtétem után. Futónagykövetként szeretném felhívni az emberek figyelmét erre a betegségre, mely bármelyik nőtársunkat érintheti. A futás 9 éve lett az életem része. Ilyenkor leteszem a gondjaimat, amennyire lehetséges, kizárom a világot és magam vagyok, magamban, magammal. Nagyon jókat szoktam beszélgetni "Gabival". 

Szép Hedvig: Az endometriózis iránti érdeklődésem a személyes érintettség ihlette. Petefészek csokoládécisztával és bél érintettségű endometriózissal diagnosztizáltak. Már a műtéti időpontom is megvolt, amikor megváltoztattam a döntésem és inkább új irányokat kerestem. 

Boros Mariann és párja, Tamás: A futás jelenleg nem komfortos számomra, ezért nagyon örülök, hogy már bringával is lehet csatlakozni. Gyermekkorom óta kézilabdáztam. 2019-ben végleg szögre akaszottam a mezt, ezután nem igazán találtam a helyem egyik mozgásformában sem. A párom hatására kezdtem el biciklizni, amit mostanra nagyon megszerettem, így mindketten örömmel csatlakozunk ehhez a kezdeményezéshez.